5. nap, kedd. Langkawi

Langkawi egy amolyan igazi turistás sziget. Van rajta minden, ami szem szájnak ingere, fehérhomokos strandok, vadregényes, sziklás partok, őserdő és mangrove-mocsár, Magas hegyek és lankás dombok. Nem véletlen, hogy a világ összes nagy szállodaláncának van itt legalább egy hotelje. De nem ajánlom azoknak, akik nem szeretik, ha jól kiépített utakon lehet megközelíteni egy-egy vízesést, vagy ha zavarja őket, ha egy fertőtlenített vécét találnak papírral, kéztörlővel egy parkolóban. Itt bizony mindenki a turizmusból él, a vendég az nagyon ki van szolgálva, nem is tudom, hogy fogom kibírni itt ezt a pár napot.
Reggel levettem a szobánk kilincsére akasztott helyi újságot és mit találtam benne? Egy 1/8 oldalas cikk a magyar sárlavináról. Név szerint említve benne Dobson Tibort és több más katasztrófa védelmi szakembert. Kétes hírnév, de mégiscsak hír vagyunk egy helyi napilapban. Na, ezt a kis intermezzót csak mint érdekességet szúrtam be. Hogy rátérjek a mai programra, el kell hogy meséljem, otthoni fórumokban késhegyig menő vitákat olvastam egy hídról, amit lehetetlen módon egy ferde konzol tart, és a kacskaringós híd nem is vezet sehova, egyetlen funkciója, hogy turisták sétálhassanak az esőredő fölött. Volt, aki azt írta, hogy az első földrengéskor össze fog dőlni, mások azon a véleményen voltak, hogy még földrengés sem kell hozzá, mert egy fizikai nonszensz, de mérnökök bizonygatták, hogy bizony ez statikailag egy remekmű.
Nos, mi most ezt a hidat kerestük fel, merthogy ez itt van a sziget nyugati oldalán, egy hegy tetején. A hegyre pedig csak egy Cabel Car-ral (Lanovka) lehet felmenni. Abból a megfontolásból, hogy ma derűs idő van és a szél sem fúj nagyon, gondoltuk gyorsan megejtjük ezt a túrát. A parkoló után egy úgynevezett Oriental Village van, ami nem más, mit egy gondosan megtervezett szuvenír árusokból és mutatványosokból álló falu. Ezen át kell sétálni ahhoz, hogy a felvonó alsó állomására jussunk. Minden nap nyitva van, kivéve két napot egy hónapban, amikor karbantartási munkálatokat végeznek. Na mikor van ez a két nap ebben a hónapban? Nyert, ma meg holnap. Csúcs, akkor marad a csütörtök, de az már necces, hogy párás lesz az idő, esetleg szakad az eső, vagy épp a nagy szél miatt állítják le az üzemet. Csalódottan indultunk tovább egy, a közelben lévő vízesés felé. A parkolóból egy jól kiépített ösvény vezet fel a hegyoldalon, nagyjából 15 perc kaptató után, egy meglepően szép zuhataghoz értünk. Az égbolt ekkorra már teljesen kitisztult és a déli nap ezerrel sütött, ezért úgy gondoltuk visszatérünk a szállodába, lazítunk egyet és majd délután felé, ha csitult egy kicsit a hőség, indulunk tovább. 
Öt óra volt már, amikor újra autóba ültünk, hogy felkeressük a fővárost Kuah-ot. Itt található a sziget névadójának, egy óriási sólyomnak a szobra. Kicsit hollywoodira sikerült a színesre festett műalkotás, de hálás fotótéma, különösen naplementekor. Közvetlen mellette, egy 50 hektáros park, 17 mitológiai szoborral és Langkawi legnagyobb mecsete az Al-Hana. Sötét volt már, amikor a főváros egyetlen komoly utcáján végighaladva, felfedeztünk egy parkolót és gondoltuk, akkor megállunk egy kicsit körülnézni. Azt kell még tudni a szigetről, hogy egyfajta különleges adóstátuszt élvez Malajziában és itt tényleg tax free a cigi és a pia. Veszik is kartonszám a kínaiak és a turisták. Körülnéztünk egy ilyen megaboltban és való igaz, európai csokikat és borokat, amerikai cigiket és whiskyket lehet venni az otthoni ár feléért. Hát mi jól bevásároltunk, és vettünk egy hatos Carlsberget. Ez van ugyanis a minibárban és így tudjuk pótolni a megittakat. 1,40 ért 11,00 helyett. (Mert hülye azért nem vagyok.)