Nem hiába mondja az amerikai, hogy „junk food” (szemét étel) a gyorséttermek kajáira. Ma reggelre olyan beteg lettem a csirkefalatoktól, hogy az egész napi programot át kellett írni. Pedig minden óvintézkedést megtettem, étkezések előtt és után fertőtlenítettem a gyomrom, egy 50%-os barackpárlattal.
Kihagytuk a bolyongást a város utcáin, helyette kilátogattunk Sentosa szigetére, ami egy olyan családi hétvége sziget, hosszú homokos stranddal, vidámparkkal, állatkerttel, akváriummal és még számos látványossággal. A szigetre egy „cable car” vezet ki, de busszal is meg lehet közelíteni. A lanovka ára 26$, de ebben már benne van, hogy a szigeten ingyen használhatjuk a magasvasutat és a kisbuszokat is, ami megkönnyíti a haladást a hatalmas partszakaszon. Ha valaki több napot tölt Szingapúrban, ezt ne hagyja ki, és vigyen magával fürdőruhát is, mert különben sóvárogva fogja nézni a fehér homokos, pálmafa behajlós strandon lubickolókat. De az egész sziget nagyon meg van csinálva, lehet, hogy egy nap kevés is lenne mindenre. Kimentünk egy gyalogos függőhídon egy olyan mesebeli kis szigetre, ami a rajta lévő tábla szerint az ázsiai kontinens legdélibb pontja. Miután ez már egy sziget, szerintem eleve nem tartozik a kontinenshez, de nem kukacoskodom, helyette inkább kutatom, hogy hol van a legközelebbi WC. Később a lázam is felment, ezért jobbnak láttuk visszatérni a bázisra, a jól kondizott szállodai szobába, hogy ott folytassam az agonizálást.
