Felkészülés

Nem tudom ki, hogy van vele, de szerintem az utazás egyik legjobb része a készülődés, tervezgetés. Minden tiszteletem azoké, akik zsebre vágják az útlevelüket, fel a hátizsákot, aztán irány előre, majd lesz valahogy. Én nem ilyen vagyok. Ki nem hagynám az út megtervezésének élvezetét. Számomra azzal már meg is kezdődött a kaland.
Így vagyok ezzel a maláj úttal is. Borneóról nem lehet leemelni egy útikönyvet a könyvesboltok polcairól. Legalábbis magyar nyelvűt biztosan nem, kivéve Joó András munkáját, ami viszont nagyon személyes oldalról, a sörözőhelyek perspektívájából mutatja be négy hetes Malajziai kirándulásukat. Nosza, neki is ugrottam régi barátunknak a Google-nek és elkezdtem gyűjteni az adatokat. Csak annyit tudtam, hogy esőerdőt akarok látni, meg orangutánt és mindezt Malajziában. Azt már tudtam, korábbi délkelet-ázsiai utazásaimból, hogy az ottani helyiérdekű, az Air Asia roppant olcsó repülőjegyeket kínál, tehát elengedhetem a fantáziámat és kitaláltam, meg sem állok Borneóig. Pontosabban, éppen hogy megállok, hiszen ha már ott vagyok, csak körülnézek a fővárosban Kuala Lumpurban is és néhány kisebb szigeten, esetleg beugrok Szingapúrba. Sőt, ha belefér meglátogatnám még a Brunei Szultánságot.
Így történt, hogy miután egyeztettem a főbb állomásokat az útitársammal, (aki történetesen az egész életemhez társnak szegődött) le is foglaltam a jegyeket. Hat járatra kevesebb, mint százezer forintért fejenként. Ebben már az is benne van, hogy mindegyik járatra helyjegyünk van és biztosításunk.
Tudom, hogy az a legény a gáton, aki helyben keresi meg, hol a legolcsóbb hostel, de mint már említettem feleségestül megyek és nem tehetem ki életem párját annak, hogy egy egész napos repülőút után, éjszaka, teszem azt szakadó esőben kezdjek el szállást keresgélni Kuala Lumpur utcáin bolyongva. Ezért aztán nekiláttam a második szakasznak, a szállások befoglalásának. Ki lehet próbálni több nemzetközi hotel foglaló oldalt is, de az alapos kutató végül úgyis az Agoda honlapjára fog kilyukadni, ami a legjobb árakon és a legnagyobb választékban kínálja az ázsiai szálláshelyeket. Itt egyből lerántják a pénzt a kártyádról foglaláskor, ezért nem árt körültekintően kattintgatni, mert a törlés vagy módosítás bizony pénzbe kerül. Azt a taktikát választottam, hogy kiírogattam magamnak egy listát a legmegfelelőbbnek tűnő hotelekről és miután elkészültem a teljes útitervvel, akkor véglegesítem a foglalást. Kellett is változtatnom az eredeti elképzeléseken, mert ahogy időközben kiokosodtam kiderült, hogy Borneón mégsem bérelek autót, mert a taxi olcsóbb, és így nem jó az a szálloda, amit eredetileg kinéztem magunknak, mert túl messze van mindentől úgy, hogy ha nincs autónk. Általában szeretem az autóbérléses megoldást, jobban tudok mozogni, de Malajziában megfizethető a taxi, ellentétben az autókölcsönzőkkel, ami majdnem a duplája a floridai áraknak.
Sok tépelődés, osztás-szorzás után befoglaltam a helyeket. Van még egy előnye annak, ha valaki előre gondoskodik arról, hol fogja lehajtani a fejét éjszakánként. Hónapokkal az indulás előtt jobbak az árak és nagyobb a választék is. Nem egy hotelnél a befoglaló oldalon, ki volt írva, hogy már csak 2 vagy 3 szoba üres. Leellenőriztük, nemcsak marketing fogás, tényleg online kapcsolatban vannak a szállodák helynyilvántartásával.
Annyira azért már nem vagyok beteg, hogy a kirándulásainkat is percre pontosan megtervezzem, de azért mégiscsak csináltam egy vázlatot, hogy az egyes állomásokon mit akarunk megnézni, vagy inkább mi fér bele az időnkbe. A neten, gyakorlatilag mindent meg lehet találni, ha veszi a fáradságot az ember és szán rá egy kis időt. A turisztikai oldalakon túl, érdemes végigolvasni a különböző fórumokat, itt is sok hasznos információt szerezhet be az ember. A fórumozók és bloggerek írásait olvasva, azt állapítottam meg, hogy a beírók két táborra oszthatók. Az egyik, akinek van pénze, hát elrepül oda, a másik akinek nincs pénze, de elrepül oda. Az első csoport nem idegenkedik a charterjáratos, szervezett utaktól, még ha azok oly sok hátránnyal is járnak, és többnyire végignézik a fakultatív programokat is. A másik tábor képviselő viszont, már az utazási iroda szó hallatára is kiütést kap, és a szervezett helyi kirándulásokra befizetőkre is lesajnáló pillantást mér. Én magamat a kettő közé pozicionálom be. Előre elnézést kérek a kettes csoportba tartozóktól, hogy nem hátizsákban cipelem a holmijaimat olcsó diákszállásokat keresve, bármennyire is romantikus az utazás ezen módja. Egyrészt már öreg vagyok hozzá, (amikor meg még fiatal voltam, és kevés pénzt tudtam félretenni nyaralásra, eszembe sem jutott, hogy elővegyem az Ázsia térképet), másrészt pedig, igenis meg fogom látogatni a turista attrakciókat, még ha pénzszagú műanyag benyomást keltenek is, hiszen én is turista vagyok, vagy nem? Van aki ezektől is ódzkodik, és inkább elkerüli az efféle látványosságokat, azzal áltatva magát, hogy ő a valódi helyi emberekre és tájra kíváncsi. Ez kicsit olyan, mintha egy turista, mondjuk Japánból eljönne, hogy megnézze teszem azt Budapestet, és ahelyett, hogy végig hajókázna a Dunán, elmenne egy jó fürdőbe és este megvacsorázna egy vendéglőben, ahol a cigánybanda húzza az autentikust, inkább leül az Orczy téren egy padra és átszellemülten figyeli, ahogy az emberek igyekeznek a józsefvárosi piacra.
Mielőtt még elveszíteném az olvasóim felét, gyorsan beszúrom, hogy ezt a blogot mégis inkább azoknak szánom, akik veszik a bátorságot, és önállóan vágnak neki, hogy felfedezzék Malajziát. Elsősorban azért is írom ezt a naplót, hogy segítségére legyek azoknak az utazóknak, akik még csak ez után indulnak neki a nagy útnak. Igyekszem tárgyilagosan írni mindenről, amit láttam és megtapasztaltam, aztán majd mindenki levonja belőle azt a tanulságot, amit akar.
Hogy miket érdemes megnézni, arról az Asiawebdirect oldaláról tájékozódtam. Nagyon jó kis szájt, rengeteg információval és térképekkel, csak győzzünk eligazodni a menüpontok között. Felmentem a Külügyminisztérium honlapjára is, hátha megtudok valami okosat, és ott olvasom, hogy nem fogadják el Malajziában a magyar jogosítványt, még a nemzetközit sem, forduljunk a helyi nagykövetséghez. Ezen meglepődtem, mert erről eddig még senki sem írt semmilyen fórumba, márpedig én erősen az autóbérlésre építettem az útitervet, nem szeretném, ha ott derülne ki, hogy ezt nem tehetem meg egy papír híján.
El is mentem hát a maláj nagykövetségre, a Pasaréti útra, ahol felvetettem ezt a kérdést, és úgy néztek rám, mint akik először találkoztak ezzel a problémával. Ennek az volt az oka, hogy valóban nem fordult még feléjük senki ezzel a kéréssel. Együtt nézegettük a magyar hatóságok által kiállított nemzetközi jogosítványt, ami egyébként formailag is olyan komolytalan, hogy egy könyvtár tagsági is korszerűbb nála, de nem találtunk benne hivatkozást, hogy ez mely államokba lenne érvényes, sőt még a benne levő különböző idegen nyelvű fordításokból az sem derül ki, hogy egyáltalán ez  milyen okmány, csak következtetni lehet arra, hogy egy vezetői engedélyről van szó. Végül, kaptam a nagykövetasszonytól egy igazolást arról, hogy ez valóban egy jogsi, és megnyugtatott, hogy nem lesz gond. Ráadásul kaptam egy halom prospektust útravalónak az igen kedves és segítőkész lányoktól, akik az ügyfélszolgálaton dolgoznak. Innen is köszönöm nekik.
Megrendeltem egy Lonely Planet útikönyvet, amiben mindhárom ország benne van, amit érintünk utunk során. Meg is érkezett, nagy izgalommal bontottam ki, de meg kell hogy mondjam, kicsit csalódott lettem, amikor bele lapoztam. Nem gondoltam volna, hogy egy 17,- Fontos könyv belül szinte csak fekete-fehér lapokból áll, még a térképek is. Némiképp csökkenti a csalódottságomat, hogy tartalmilag viszont egész jó kis olvasmány, biztos, hogy hasznát veszem majd.
A KLM úgy hirdeti magát, hogy az internetes jegyekhez lehet online becsekkolni 30 órával az indulás előtt. Nos, online jelentem, hogy ez nem igaz, legalábbis a mi járatunkra nem engedi. Ez azért gond, mert nagy valószínűséggel Ferihegyen nem adnak majd beszállókártyát az Amsterdam-Kuala Lumpur gépre (mostanában többször jártam így) és mire a holland repülőtérre érünk, már szétosztogatták a helyeket, ülhetünk megint külön a 12 órás úton, valamelyik jó kis belső széken. A kaland megkezdődött!